Következő véleménycikkemben reflektálni szeretnék a 444.hu-n publikált, Herczeg Márk-írásra, mely azt vitatja, hogy véget érhet a hollywoodi blockbusterek kora – különösen a 100-200 milliós filmeké. Elemzésemben kitérek a streaming szolgáltatók helyzetére, az idén elhalasztott és továbbértékesített blockbusterekre, valamint összefüggést keresek a mozik és a filmstúdiók túlélésével kapcsolatban a szuperprodukciók példáján keresztül.

A koronavírus teljesen megbénította a mozis forgalmazás eddig szinte korlátlan lehetőségeit, tízezernyi mozi került világszerte a csőd szélére, és a járvány alatt látszólag virágoztak a streaming szolgáltatók. Korábban már beszámoltunk arról, hogy milyen erős a verseny az olyan konkurens platformok között, mint a Netflix, az HBO Max, az Amazon Prime Video, a Disney+ és a mezőkből lassan lemaradó AppleTV+, a Hulu és a Mubi. A versenyből teljesen kikerült azonban a Quibi, mely hivatalosan 2020. december 1-én húzta le a rolót.

Ezen szolgáltatók számára két lehetőség van „könyvtáraik” bővítésére a tartalmak kapcsán; vagy saját gyártású, saját tőkéből finanszírozott programokat készítenek, vagy felvásárolják egy-egy produkciós cég, alkalomadtán filmstúdiók tartalmait. A járványhelyzet azonban a legnagyobb filmstúdiók számára lehetővé tette, hogy saját streaming szolgáltatójukon mutassák be filmjeiket, azonban nem minden stúdió volt ilyen szerencsés. Egy előző cikkünkben említettük, hogy a Paramount megszállott módon adta tovább idei bemutatásra szánt filmjeit a Netflix-nek és az Amazon Prime Video-nak.

Ugyanakkor előfordultak olyan speciális esetek, mint a Warner Bros. eltökélt, mozikat megmentő kísérlete a Tenet kapcsán, illetve a mozikban és az HBO Max oldalán egyaránt debütáló Wonder Woman 1984 esetében. Hasonlóan a Disney stratégiájához, aki minden blockbusterét eltolta, illetve a Disney+ oldalán mutatja be (Lelki ismeretek) az ellentmondásokat generáló Mulan kivételével, mely egyszerre debütált a streaming szolgáltatón és az Egyesült Államokon kívül számos moziban.

Vajon milyen mértékben befolyásolja a Tenet mozikban való leszereplése a streaming háborút?

Christopher Nolan egyik leginkább megosztó filmje a 205 millió dollárból készült Tenet John David Washington és Robert Pattinson főszereplésével. A film mindössze 357 millió dollár bevételre tett szert világszerte, azonban a Warner kitartó volt, és hosszas tologatás után igenis bemutatta a Nolan-filmet, mely míg az USA-ban 57 millió dollárt, addig Kínában 60 millió dollárt szerzett.

A hollywoodi blockbusterek legjelentősebb felvevőpiaca az utóbbi években exponenciálisan növekvő Kína, és a Tenet esetében sem volt különb a helyzet. A kínai mozikultúra a koronavírus ellenére is gyarapodott. Olyannyira, hogy az év legsikeresebb filmje világviszonylatban a The Eight Hundred c. háborús eposz, mely 461 millió dollárt szerzett – szinte csakis Kínában. Ezt követi a Bad Boys 3 426 millió dollárral, miután a Tenet kullogó harmadikként. A tíz legnézettebb film jóvára januártól márciusig hozott 100-200 millió dollár bevételt, s ugyancsak egy másik kínai film, a Legend of Deification férkőzött be a Dolittle és a Ragadozó madarak közé.

A szinte mindig milliárd dollárt hozó, hollywoodi blockbusterek által dominált közeg valóban megtört, és minden bizonnyal túl kell élnie az Álomgyárnak 1 milliárd dolláros film nélkül az évet. Ez azonban nem egy tendencia, hanem a gazdasági válsághoz hasonló hanyatlás, melyet fokozatos újjáépítés követ, aminek jelentős részét képezheti a streaming szolgáltatók folytatott háborúja.

Véget ér-e a blockbuster-korszak, és otthon fogunk tartalmakat nézni, vagy van esélye a moziknak?

Röviden: Van.
Hosszan: A helyzet azért problémás, mert a Paramount esetében két régen leforgatott blockbuster kivételével (Hang nélkül 2, Top Gun 2) minden filmje a stúdiónak katapultált streamingre. Az Amazon 125 millió dollárt fizetett az Amerikába jöttem 2-ért, és ki tudja, mennyit kért Sacha Baron Cohen a Borat 2 forgalmazásának jogaiért. Felreppentek a Sony (Columbia Pictures) és az MGM háza tájáról olyan pletykák, hogy a hónapról hónapra tologatott, új James Bond-film, a Nincs idő meghalni ugyancsak streamingen debütálhat, és a Netflix 400 millió dollárt, vagy akár afeletti összeget is hajlandó kifizetni a filmért. Ezután a Godzilla vs Kong esete is említésre méltó, ami ugyan nem a leginkább jelentős blockbuster, Daniel Craig utolsó 007-es szereplésével ellentétben, mégis a Netflix 200 millió dollárt adott volna a filmért. Kisebb tétel, ám annál fontosabb a szolgáltató legkiválóbb Oscar-versenyzőjének, A chicagói 7-ek tárgyalásának esete, amiért 56 millió dollárt fizetett a Netflix a Paramount-nak.

A tömeges felvásárlások egyaránt összefüggésbe állíthatóak a streaming szolgáltatók háborújával és a koronavírus idején megcsömörlött mozis forgalmazással a stúdiók szempontjából. A Disney megteheti, hogy 20 dollárt kérjen a Mulan egyszeri megtekintéséért saját platformján, a Warner pedig ugyancsak lehetővé tette Zack Snyder számára, hogy további 70-80 millió dollárt öljön a pénznyelő Igazság Ligája Minisorozatba.

Mindezzel egyidőben jelentős, exkluzív, százmilliós tételű szerződések köttettek a Netflix és Shawn Levy (Stranger Things), David Fincher (Mank) és Ryan Murphy (American Horror Story, Ratched) között, azonban J.J. Abrams és a WarnerMedia is 250 millió dollár értékű exkluzív szerződést írt alá. Egyre több filmkészítőből válik sorozatkészítő, s egyre több sorozatot halmoznak fel a szolgáltatók, melyek kiépítettek az évek alatt egy biztos filmgyártó bázist olyan készítők személyében, mint Murphy, Abrams, vagy akár Fincher.

A Disney hasonlóan a Mulan forgalmazásához azt fontolgatja, hogy a Disney+ oldalán egyidőben mutatja be a Fekete Özvegyet a mozis megjelenéssel, ahogyan a Warner teszi a Wonder Woman 1984 kapcsán. Rengeteg stúdiófilm kerül ugyanakkor mozis, mint lakossági forgalmazásba. Ez a stratégia a streaming szolgáltatók Oscar-kvalifikációja és az eddig is szorgosan gyártott, kevésbé élvonalba tartozó filmek esetében is fellelhető.

Russell Crowe Téboly c. filmje volt az egyik első, nyári mozi Európában, azonban Magyarországon bemutatkozott Liam Neeson Becsületes tolvaj c. akciófilmje is, és jelenleg az Egyesült Államokban „tarol” a hálaadási hétvége után a Croodék 2, mely valóban lekörözheti a Tenet USA-ban nyert bevételét, mégsem összehasonlítható a két film a növekvő esetszámok miatt, illetőleg abból a szempontból, mennyi moziban mutatták be a két filmet az Egyesült Államokban, ahol egyfajta újraéledésének lehetünk szemtanúi az autós mozizásnak – ami a legbiztonságosabb formának bizonyul a vírushelyzet okán.

Hogyan „élhetik túl” a mozik 2020-at és az elkövetkező éveket?

Nincs szó túlélésről, ugyanis az olyan stúdiók, mint a Disney, a Warner és a Sony rendkívül „elkötelezettek” a mozis bemutató szempontjából. Ezek a stúdiók tisztában vannak azzal, hogy streamingen a 100-200 millió dolláros blockbusterjeik sosem lehetnek sikeresek. Az olyan nagy moziláncok, mint az AMC, vagy a Cineworld, mely alá tartozik a Cinema City, mindig túl fogják élni. Elbocsátások, fizetetlen dolgozók és hatalmas pangás fogja felütni a fejét az elkövetkező hónapokban, azonban az adott kormány az adott országban elsősorban a multik jövőjéről gondoskodik. A lakosság moziba járási tendenciája egy esetleges vakcina eljövetelével exponenciálisan növekedhet, azonban ahhoz csalogató mozifilmekre van szükség.

Mi a helyzet az arthouse és a függetlenfilmek gyártásával?

Sok mindent elmondhatunk a 2020-as évről, azonban azt nem vitathatjuk, hogy azon ínyenc filmrajongók, akik a közönségfilmekkel ellentétben szívesebben ülnek le egy művészfilmes elbeszélést követő, jóval kísérletezőbb, stúdiórendszeren kívül készült filmre, azok számára ideális lehetett az utóbbi háromnegyed év, ugyanis kismillió függetlenfilm debütált lakossági forgalmazásban, streaming szolgáltatón és online videótárban. Gondoljunk csak Eliza Hittman Never Rarely Sometimes Always c. tinédzser abortuszról szóló dokumentarista játékfilmjére, Viggo Mortensen kimagasló rendezői debütálására a Zuhanás (Falling) kapcsán, Spike Lee vietnámi háborúról és a katonai összetartozásról szóló Az 5 bajtárs c. filmére Chadwick Boseman főszereplésével, a felrobbanó tinédzserekről szóló szocio-horror/ romantikus vígjátékra, a Spontaneous-re, vagy akár Jóhann Jóhannsson lebilincselő filmesszéjére, a Last and First Men-re, mely első és utolsó játékfilmje rendezőként a néhai zeneszerzőnek.

Atmoszférateremtő horrorfilmek (The Dark and the Wicked, A titkok háza, Host, She Dies Tomorrow, Fuss, Kinek a háza?, Relic, Possessor), időhurok-filmek (Boss Level, Palm Springs), családi és párkapcsolati drámák (Családi fészek, Felkeverve, A befejezésen gondolkozom, Uncorked, Miss Juneteenth) váltak kiemelt, szinte mindenki számára elérhető filmekké, ugyanakkor egyaránt megtekinthettünk műfajokkal kísérletező midcult alkotásokat is (Happiest Season, Nemterhes, A negyvenéves változat, Amerikai pác). Kiemelném Hajdu Szabolcs Vimeo-n debütáló Békeidő c. függetlenfilmjét, a magyar mozikban bezárásukig futó Habot és Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre c. filmet, továbbá a Visszatérés Epipóba c. dokumentumfilmet, mely jelenleg is elérhető az HBO Go-n.

A függetlenfilmek valósággal virágoztak, s ezt egy korábbi cikkünkben már hangsúlyoztunk. Számos, kevésbé reklámozott alkotás erőteljes Oscar-versenyző is lehet (Frances McDormand és Chloé Zhao Nomadland-je) amellett, hogy magas színvonalú, izgalmas és meghökkentő dokumentumfilmeket tekinthettünk meg (A festő és a tolvaj, Dick Johnson halálai, Boys State, Isten hozott Csecsenföldön, Time, Beastie Boys Story, On the Record, Crip Camp). Talán teljesen elfeledettek lettek volna a felsorolt filmalkotások, sőt bemutatásra sem kerültek volna, amennyiben a mozik „csalogató” folytatásfilmeket, remake-eket, reboot-okat, szuperhősmozikat és képregényadaptációkat forgalmaztak volna 2020-ban. Lehet, hogy Hollywood visszatérhet az 1970-es években domináló rendezőcentrikus filmkészítéshez, talán még a szerzői filmezéshez is, viszont mindenekelőtt likviditásra van szüksége a stúdióknak, hogy finanszírozhatóak legyenek személyes és nagyívű projektek elismert és feltörekvő rendezők által. A stúdióknak és a moziknak blockbusterekre van szükség a túlélésre.

Vajon lesz-e egyáltalán százmilliós blockbuster?

A Tenet elkerülhetetlen bukása után teljes joggal kérdőjelezhetjük meg, hogy az évtizedeken át duzzadó, hollywoodi "buborék" éppen nem a szemünk előtt pukkant-e ki, s vajon anyagi veszélybe sodorták-e magukat a stúdiók a koronavírusra cseppet sem számítva azzal, hogy 200 milliós befektetések sorát eszközölték ki. Ha visszatekintünk az utóbbi évek legsikeresebb filmjeire, majdnem mind folytatásfilmek, franchise-termékek, remake-ek, reboot-ok, melyek látványközpontú blockbusterek, és igényt tartanak a mozivászonra, a nagyérdemű elnyerésére, illetve a „fix” egy milliárd dolláros bevételre világszerte.

A stúdiók kockázatot vállalnak a százmilliós filmekkel, és ugyan a Tenet egy példája annak, hogy a világjárvány alatt bemutatni egy filmet még mindig jobb, mint egyáltalán be sem mutatni. Ha Christopher Nolan filmje nem került volna bemutatásra mozikban – melybe a rendező sosem ment volna bele –, akkor legjobb esetben is 400 millió dollárt fizetett volna érte a Netflix, de a Warner akkor is az HBO Max-on mutatta volna be, mely egyaránt többszáz millió dollár mínuszt termelt volna.

A moziknak, a stúdióknak és a készítőknek nagyobb szükségük van a nézőkre, mint nekünk rájuk. Valljuk be, legkisebb gondunk is nagyobb volt annál, hogy nem láttunk 2020-ban új Marvel-filmet. Azonban meggyőződésem, hogy sokmillió mozinéző világszerte igényli a nagyvásznat, a film mágiáját, varázslatát és csodáját. Kell a mozis popcorn. Kell a túlárazott üdítő. Kell a kellemes ülőhely, és kell az otthontól távol való, kétórás kikapcsolódás a nézőknek.

Amennyiben a blockbusterek kora véget ért, úgy a mozizásnak is befellegzett. Függetlenül a filmek minőségétől, a jelenleg bemutatásra váró alkotások jelentős része elhivatott mozikban debütálni, mert ez az egyetlen módja, hogy megtérüljenek a stúdiók és produkciós cégek befektetései. Ez a korszak csak akkor érhet véget, ha nem készül több blockbuster. Olyan filmek, mint Martin Scorsese majd 200 milliós Az ír-je, vagy a nagymester Apple TV+ produkciójaként készülő következő filmje, a Killers of the Flower Moon Leonardo DiCaprio és Robert De Niro főszereplésével, vagy a szintén DiCaprio és Jennifer Lawrence nevével fémjelzett, új Adam McKay-féle Netflix-film, a Don’t Look Up sosem készülne el, ha nem számítanának mozis bemutatóra, a streaming szolgáltató feliratkozóinak növelésére, illetve a díjakra.

A Fekete Özvegy, a Top Gun 2, a Nincs idő meghalni, a Minyonok 2 és a Halálos iramban 9 potenciális milliárd dolláros sikerek. Minden stúdió így áll hozzá a filmekhez, és többek között emiatt is pártolt a Netflix-hez David Fincher, aki szerint csak „szuperhős nyár” és „díjszezon tél” létezik Hollywood számára. Az évtizedek ezt a tendenciát igazolják, azonban egy profitáló stratégiáról beszélünk. Az Egyesült Államokban egy évtizeden át sorra 10-12 milliárd dollárt termeltek évente a filmek, melyek bevételeinek jelentős hányadát a blockbusterek tették ki. 2020. decemberéig 2 milliárd dollárt voltak képesek szerezni a filmek a háromnegyed éves kiesés miatt, és erre az 1980-as évek óta nem volt példa.

Hatalmas mértékben növekedne a munkanélküliség, beomlana a világpiac és újabb gazdasági válság alakulna ki, ha a stúdiók „varázsütésre” úgy döntenének, nem készítenek több százmilliós filmet. Nem reális. A stúdiók inkább tovább kockáztatnak, mintsem veszni hagyják megélhetési forrásukat, és szükségszerűnek tartják folyamatos kompromisszumra lépni a moziláncokkal, akik nélkül nem létezne bevétele a stúdióknak. Amíg el nem kezdődik a filmipar és a mozik újjáélesztése, addig valóban számottevő lesz a streaming vegetálás, viszont elkerülhetetlen volt a filmipar számára a gazdasági hanyatlás. Ahogyan a világgazdaságban is megfigyelhető, a szimbiózis a globális világnak köszönhető a mozik és a stúdiók, a mozik és a kormányok, a stúdiók és a kormányok, a nézők és a mozik, a nézők és a streaming szolgáltatók között. Az egyensúly felborult, azonban hamarosan újra mozizhatunk, mert mindenki érdeke a filmgyártás.

Örülnénk, ha nem csupán franchise-termékek, futószalagon gyártott folytatások, képregényadaptációk és szuperhősfilmek töltenék ki a bevételi lista számottevő részét, s lehetőség adódna szélesebb körbe eljuttatni szélesebb közönségnek középvonalbeli, illetve szinte elfeledett filmeket – melyek főként streaming-sikereket érnek el –, viszont az első és legfontosabb dolog, hogy a filmstúdiók túléljék 2020-at, és csakis azután beszélhetünk arról, hogy milyen filmeket szeretnénk látni mozikban.